A kolozsvári jogtudományi oktatás kezdetei a XVI. század végére tehetőek. Több mint három évszázadon keresztül latin, német és magyar tannyelvű képzés zajlott. 1919-től kezdődően, Erdély Romániával való egyesülése után az oktatás román nyelvű lesz. A Felső-Dacia Tudományegyetem keretében működő Jogtudományi Karon dolgozó legelső egyetemi oktatók közül kiemelkedtek a jogtudomány szakterületén elismert személyiségek, úgymint: Victor Onişor professzor, a legelső teljes közigazgatási jogi tankönyv szerzője, Traian Pop professzor, büntetőjogász és kriminológus, aki mindkét szakterületen gazdag tevékenységet fejtett ki, Romulus Boilă professzor, az alkotmányjog neves szakértője, Ion Cătuneanu, a római jog professzora, Vasile Dimitriu, a kereskedelmi jog professzora és a kolozsvári egyetem legelső választott rektora, Camil Negrea, a helyi polgárjog professzora, továbbá Emil Haţieganu, az egyetem rektora, a Román Akadémia volt tiszteletbeli tagja.
1934-ben a nagyváradi Jogtudományi Kar egyesült a kolozsvári karral. A tantestület akkor kiváló egyetemi oktatókkal egészült ki, akik közül kiemelkedett Aurelian Ionaşcu professzor, a polgárjog termékeny szerzője, Eugeniu Speranţia professzor, jelentős munkák szerzője a jogfilozófia-történet, a szociológia és a jogi logika területén, George Sofronie, fontos nemzetközi közjogi munkák szerzője, Victor Cădere professzor, aki a Francia Intézet levelező tagja volt.
A két világháború közötti időszakban a kolozsvári egyetem professzoraivá váltak más kiemelkedő személyiségek is, akik könyveket és tanulmányokat közöltek Franciaországban, Németországban, Olaszországban és más európai országokban, és akiket nemzetközi akadémiai szinten is elismertek. Ugyanekkor kezdte el tevékenységét Tudor Drăganu professzor is, az alkotmányjog és közigazgatási jog tanszékén, aki ezeknek a szakterületeknek egyik legtekintélyesebb szerzőjévé vált, és akit a háború után több nemzetközi szervezet elnökévé vagy alelnökévé is megválasztottak.
1940 nyarán, a második bécsi döntést követően a Jogtudományi Kar, a kolozsvári egyetem más karaival együtt Nagyszebenbe költözött. Észak-Erdély visszacsatolását követően az egyetem visszaköltözött Kolozsvárra, az 1945–1946-os egyetemi tanévvel kezdődően. Egy bizonyos ideig Kolozsváron két jogtudományi kar működött a két egyetem – a román tannyelvű „Victor Babeș” és a magyar tannyelvű „Bolyai” keretében. A két egyetem, illetve a két jogtudományi kar 1959-ben olvadt össze.
A világháborút követő időszakban neves egyetemi oktatók vitték tovább a kolozsvári jogtudományi iskola tradícióját, és a hagyományos tantárgyak mellett sok új tantárgyat is bevezettek, számtalan kurzust, értekezést, monográfiát és tanulmányt közöltek.
1989 után, a Romániában végbement mélyreható politikai és társadalmi átalakulás kontextusában a Jogtudományi Karon is nagyarányú változásokra került sor. Látványosan megnövekedett a hallgatók létszáma, és újabb, kiváló egyetemi oktatók kezdték meg tevékenységüket. Az egyetemi curriculum átstrukturálódott, és ezáltal megújult és változatosabb lett az előadások kínálata, ezek tartalma, valamint a tanítási-tanulási módszerek. Fejlődött a kar multikulturális jellege is, megemelkedett a Románia különböző kisebbségeihez tartozó hallgatók létszáma, nemzetközileg használt idegen nyelvű, valamint magyar tannyelvű kurzusok is indultak. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem széles körű nemzetközi nyitását kihasználva, a Jogtudományi Kar szorosra fűzte együttműködési kapcsolatait az európai és az amerikai egyetemekkel az Európai Unió, a Világbank és egyéb intézmények által finanszírozott programoknak köszönhetően.
A Kar által biztosított alapképzési program időtartama 4 év (nappali képzésen és távoktatáson egyaránt), amely a jogtudományi egyetemi oklevél megszerzésének feltétele.
A hallgatók több magiszteri képzési program közül is választhatnak:
A kar lehetőséget biztosít doktori tanulmányok elvégzésére is az alábbi szakterületeken:
A Jogtudományi Karon végzett hallgatók különböző területeken helyezkedhetnek el, például:
A karon belül két intézet működik, amelyek keretében közel 40 egyetemi oktató fejti ki tevékenységét.