A BABES-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM
ETIKAI SZABÁLYZATA
20372/2005. 12. 30. 

Célkitűzés

1. cikk Jelen Etikai Szabályzat célja az egyetemi közösség tagjainak egyetemen belüli és az egyetemmel szembeni viselkedése irányelveinek a rögzítése
Az Etikai Szabályzat erkölcsi szerződést képez az egyetemi közösség tagjai és az egyetemi közösség mint egész között, és hozzájárul a tagok közötti kohézió megteremtéséhez, az együttműködésen és versenyen alapuló légkör kialakításához, valamint az egyetem hírnevének javításához
Jelen szabályzat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető a törvény által szavatolt vagy kollektív munkaszerződésbe foglalt jogok korlátozásaként.

Alapelvek

2. cikk Jelen szabályzat a következő alapelveken nyugszik: akadémiai szabadság, szakmai kompetencia, erkölcsi feddhetetlenség, kollegialitás, lojalitás, felelősségérzet.

Akadémiai szabadság

3. cikk Az akadémiai szabadság az egyetemi közösség tagjainak arra vonatkozó jogát jelenti, hogy tudományos és szakmai véleményüket előadásokon, szemináriumokon, konferenciákon, vitákon és publikációikban szabadon fejezzék ki.
Az egyetemi közösség minden tagjának jogában áll az egyetemen belül vagy ezen kívül, szabadon hangot adni szakmai kompetenciáján alapuló véleményének anélkül, hogy bárki korlátozná e szabadságában. Politikai vagy vallási meggyőződéstől függetlenül szorgalmazzuk a kritikai viszonyulást, a szellemi partnerséget és az együttműködést.

4. cikk Az akadémiai szabadság más személyek akadémiai szabadságának a minden vonatkozásra kiterjedő tiszteletben tartását is feltételezi.
5. cikk Az akadémiai szabadság nem terjed ki az alábbiakra, így a következők az egyetemi életben sem kaphatnak helyet:

• politikai eszmék terjesztése az egyetemen belüli vagy az egyetemmel kapcsolatos tevékenységekben;
• a hittérítés;
• rasszista, idegengyűlölő, nacionalista, fasiszta, kommunista doktrínák vagy eszmék terjesztése;
• az egyetem hírnevének az egyetemi közösség tagjai által történő csorbítása;
• az egyetemi közösség többi tagja ellen irányuló személyes támadások vagy hitelrontó kijelentések.
  

Szakmai kompetencia

6. cikk Az egyetem kedvező körülményeket teremt a szakmai fejlődés és a versenyképesség számára. Az egyetem ösztönzi a magas színvonalú akadémiai programok kidolgozását, amelyek hozzájárulnak a tudásfejlesztéshez, vezető szakemberek képzéséhez és a kutatásban szerzett hírnév javításához.
Az egyetem ösztönzi és jutalmazza a tudományos, szakmai, pedagógiai, vezetői és adminisztratív kiválóságot.
7. cikk Az akadémiai közösség minden tagja – beosztásának megfelelően – felelősséget vállal az oktatási folyamat minőségéért.
Minden oktatónak kötelessége az általa oktatott tárgyat alaposan ismerni és gondoskodni arról, hogy az előadások tartalma időszerű, reprezentatív és a tárgy tantervben elfoglalt szintjének megfelelő legyen. E tekintetben minden oktatónak tájékozódnia kell a tantervben szereplő – saját előadását megelőző vagy azt követő, ahhoz kapcsolódó – tárgyak tartalma felől.
Az egyetemi oktatók közötti tudományos nézeteltérések nem befolyásolhatják a hallgatók felkészülését és eredményeit.
8. cikk Minden oktatónak különös figyelmet kell szentelnie az előadások és a szemináriumok előkészítésének és az órák előírt időpontokban való megtartásának; kötelessége kidolgozni, előkészíteni és biztosítani a hallgatók számára az előadások, szemináriumok és laboratóriumi órák során használandó oktatási segédeszközöket; meg kell továbbá tartania az előirányozott konzultációkat, követnie és irányítania kell a dolgozatírásokat (projekteket, szakdolgozatokat vagy disszertációkat), illetve kötelessége időben osztályozni és a jegyeket közölni.
9. cikk Pedagógiai tekintetben a szakmai kompetencia a tárgy egyes témáihoz illeszkedő legjobb pedagógiai módszer kiválasztását, az előadás célkitűzéseinek közlését, valamint az e célokkal összhangban levő legmegfelelőbb vizsgaeljárást jelenti.
Fontos továbbá az, hogy az előadói stílus a tárgy igényeihez és színvonalához igazodjék.
10. cikk A szakmai kompetencia elvének megszegéséről beszélünk, amennyiben:

• az oktató az előadásokat, szemináriumokat vagy gyakorlatvezetéseket olyan személyekre ruházza át, akik nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel;
• az oktató az előadásokon és szemináriumokon az idő nagy részét a tárgy tematikájához nem kapcsolódó beszélgetéseknek szenteli;
• az oktató szándékosan tévesen értelmez valamely kutatási eredményt annak érdekében, hogy saját elméletét alátámaszthassa;
• az oktató arra kényszeríti a hallgatókat, hogy kizárólag a saját nézőpontját sajátítsák el, vagy elutasítja annak lehetőségét, hogy a témához kapcsolódó más elméleteket érvek és ellenérvek kíséretében bemutassák;
• a kurzusvezető oktató valamely alaptantárgynak csak az őt személyesen érdeklő részére tér ki;
• az oktató a tantárgy céljaitól eltérő vizsgatípust választ ki (pl. olyan tételeket fogalmaz meg, amelyek csupán adatok memorizálását követelik meg akkor, amikor a tantárgy célja a problémamegoldó képességek fejlesztése);
• az oktató nem ad a hallgatóknak lehetőséget arra, hogy megszerezzék mindazokat az ismereteket, és fejlesszék azokat a képességeiket, amelyek a tantárgy célkitűzései és a vizsgatételek között szerepelnek;
• az oktató áthágja a 7-9. cikkekbe foglalt kötelezettségeket.

Erkölcsi feddhetetlenség

11. cikk Az akadémiai közösség tagjainak erkölcsi feddhetetlensége elengedhetetlen feltétele annak, hogy az oktatói és kutatói tevékenység optimális körülmények között folyjék. Az egyetemi közösség minden tagja köteles elkerülni azokat a helyzeteket – elsősorban az érdekellentéteket – amelyek kétségbe vonhatják erkölcsi feddhetetlenségét.
12. cikk Érdekellentétről beszélhetünk minden olyan esetben, amikor az egyetemi közösség valamely tagjának (oktató, hallgató, adminisztratív alkalmazott) személyes érdekei ellentétbe kerülnek a státusából eredő kötelezettségekkel, vagy az e kötelezettségek teljesítése során szükséges függetlenséget és pártatlanságot veszélyeztetik.
13. cikk Az oktató és hallgató közötti viszony tekintetében az erkölcsi feddhetetlenség hiányáról beszélhetünk a következő esetekben:

• bármilyen nemű haszon – a szexuálist is beleértve – követelése vagy elfogadása
• ajándékok vagy más anyagi haszon követelése vagy elfogadása;
• az oktató és a hallgató közötti pénzkölcsön;
• bármilyen, az oktató által pénzbeli ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenység a hallgató, a hallgató házastársa, valamint a másodfokú rokonokig elmenően a hallgató rokonai számára;
• bármilyen szolgáltatás vagy jószág ingyenes megszerzése a hallgatótól vagy a másodfokú rokonokig elmenően annak rokonaitól.

14. cikk Amennyiben az oktatónak saját házastársát vagy harmadfokú rokonságig elmenően rokonát, vagy olyan személyt kell vizsgáztatnia, akihez szintén szoros érzelmi szálak fűzik, ez a hallgatók körében az előnyhöz juttatás látszatát keltheti. Az ilyen esetek elkerülése érdekében a következőket kell tenni:

• amennyiben az adott tanszéken, karon van ugyanolyan szakmai tudással rendelkező oktató, az érintett oktatónak nyilatkozatot kell megfogalmaznia, és a hallgató vizsgáztatását egy, a tanszékvezető vagy a dékán által kinevezett másik oktatónak kell lebonyolítania;
• amennyiben a helyettesítés nem megoldható, a hallgató vizsgáztatására egy hasonló szakterületen tevékenykedő oktatót kell kinevezni a tantárgy oktatója mellé.

Tilos az egyetemen szervezett bármely vizsgabizottságba olyan személyt kinevezni, aki az 1. bekezdésben leírt viszonyok egyikében áll valakivel a jelöltek közül. Amennyiben a bizottság kinevezésekor az összeférhetetlenség ténye nem volt ismert, a szóban forgó oktatónak kötelessége távol maradni és kérni a bizottságból való eltávolítását.
Tilos bármely doktorátusvezető tanárnak olyan doktorandust irányítani, akihez az 1. bekezdésben leírt viszonyok bármelyike fűzi.
15. cikk A tudományos kutatás terén az erkölcsi feddhetetlenség a következőkre vonatkozik:
a. egy munka esetén csak az adott munkában ténylegesen részt vett személyek szerzőként való elfogadása és feltüntetése.
b. minden korábbi kutatáshoz kapcsolódó elmélet, kifejezés, illetve vizsgálati eredmény forrásának megjelölése attól függetlenül, hogy az megjelent-e nyomtatásban vagy sem. Ez a szabály azokra a kutatási eredményekre is vonatkozik, amelyek hallgatók vagy doktorandusok munkáiban találhatók, és amelyeket az oktató saját kutatásaiban utólag felhasznál.
c. minden olyan személy hozzájárulásának nyílt elismerése, aki valamely kutatásban valóban részt vett. Amennyiben az együttműködés csak a kutatás felügyeletében vagy tanácsadói szerepben nyilvánult meg, nem szükséges formálisan elismerni a hozzájárulást. Ezekben az esetekben azonban ajánlott valamilyen megköszönési formát választani.
d. a tudományos kutatás számára előirányzott pénzalapok kizárólagosan a pályázati szerződésben foglaltaknak megfelelő felhasználása. A kutatás alapjául szolgáló anyagi támogatás forrásait meg kell említeni a kutatási eredményeket összegző publikációkban.
e. a speciális etikai előírások betartása emberek bevonásával végzett vagy állatkísérleteket feltételező kutatásokban, illetve minden egyéb, a tudományos kutatás etikáját érintő kérdésekben.
16. cikk A kutatás terén az erkölcsi feddhetetlenség előírásait hágják át a következők:

• a plágium;
• a kutatáshoz hozzájáruló bármilyen külső személy, illetve munka el nem ismerése forrásként való feltüntetés révén;
• a munka szerzőjének arra való kötelezése, hogy olyan személy(ek)et nevesítsenek szerzőként, aki(k) a kutatásban nem vett(ek) részt;
• a hallgatók és doktorandusok számára olyan kutatási irányok kijelölése, amelyek a témavezető tanárra nézve jelentenek hasznot. Ez alatt olyan kutatási témákat értünk, amelyek az oktató saját kutatását, konferencián bemutatandó előadását vagy cikke előkészítését segítik elő, vagy amely eredményeit az oktató értékesíti (pl. magánvállalkozásoknak eladja).
• a 15. cikkben előírtak be nem tartása.

17. cikk Az adminisztratív munka terén az erkölcsi feddhetetlenség a következő aspektusokat érinti:

• az adminisztratív személyzet kiválasztására vagy kinevezésére hivatott eljárások megfelelő lebonyolítása. Tilos pénzbeli adomány vagy bármely haszon elfogadása, igénylése, adása vagy felajánlása valamely adminisztratív állás megszerzésének megkönnyítése érdekében;
• az egyetem javára végzett adminisztratív feladatok jóhiszemű végrehajtása. Az erkölcsi kötelességek megszegését jelenti bármely adminisztratív állás személyes hasznok elérése érdekében való felhasználása.
• az adminisztratív feladatkör átruházása esetén a funkciót korábban betöltött személynek kötelessége minden naprakész információt az új alkalmazott tudomására hozni, valamint átadni a feladatkör betöltéséhez szükséges eszközöket, annak érdekében, hogy a munkát azonnal átvehesse;
• amennyiben bármely oknál fogva valaki nem tudja megfelelően betölteni adminisztratív állását, kötelessége erről feletteseit tájékoztatni.

18. cikk Az előző cikkekben felsorolt eseteken kívül összeférhetetlenség vagy annak látszata áll fenn bármely következő esetben:

• amennyiben egy személy díjat vagy kitüntetést ítél oda saját házastársának, harmadfokú rokonságig elmenően rokonának, vagy olyan személynek, akihez hasonló jellegű érzelmi szálak fűzik;
• amennyiben olyan személy számára írnak ki versenyvizsgát, aki a tanszék vagy hivatal vezetőjével, illetve a döntést befolyásoló személlyel bármilyen, az a) bekezdésben felsorolt kapcsolatban áll;
• amennyiben egy személy több, érdekellentétet feltételező tisztséget tölt be az egyetem keretén belül;
• amennyiben az egyetem valamely alkalmazottja szerződés által kötelezettségeket ró az egyetem általa vezetett alegységére olyan céggel szemben, amely saját tulajdonát képezi vagy olyan személy tulajdonában van, akire az a) bekezdés vonatkozik, avagy ilyen jellegű szerződéskötésben vesz részt;
• amennyiben egy hallgató egy olyan cég alkalmazottja, amely a vizsgáztató tanár vagy az a) bekezdés alatt felsorolt személy tulajdonában áll.

19. cikk Minden, a fentiekben megnevezett esetben az érintett személynek kötelessége felettesét lehetőleg írásban tájékoztatni a kialakult helyzetről, és tartózkodnia bármely olyan döntéshozatalban való részvételtől, amely a személyes érdekeltség látszatát keltheti.

Kollegialitás
20. cikk Az akadémiai közösségen belül folytatott tevékenység a tagok együttműködését feltételezi a kollegialitás és a kölcsönös tisztelet jegyében.
A kollegialitás az alábbiakra vonatkozik:

• az akadémiai közösség bármely tagja iránti udvariasság és tisztelet. Ennek a kötelezettségnek a megszegése sem jogosítja fel a sértett felet hasonló magatartásra;
• az egyetemi közösség tagjai közötti kölcsönös segítségnyújtás: kollegiális helyettesítés, az oktatói és adminisztratív munkába való besegítés, a több szakember munkáját megkövetelő kutatói munka során kialakuló jóhiszemű együttműködés;
• a nyelvi, vallási, társadalmi különbözőségek kölcsönös tiszteletben tartása;
• a különleges gondoskodást igénylő személyek megértése, tisztelete és segítése;
• az egyetemi közösség egyik tagjától egy másikhoz személyesen eljuttatott adatok és személyes információk bizalmas kezelése. A hallgatói tanulmányi eredmények bizalmas kezelésének feltételeit az Egyetem Szenátusának határozatai, valamint a személyi adatok védelméről szóló törvény szabályozzák.

21. cikk. A kollegialitás alapelvének megszegése a következő esetekre vonatkozik:

• az egyetemi közösség bármely tagjának (egyetemi hallgatónak, oktatónak, az egyetem vezetőségi tagjának, adminisztratív alkalmazottnak) nemi vagy etnikai alapon történő zaklatása, fizikai vagy pszichikai erőszak alkalmazása, sértő kifejezésekkel történő illetése, vagy az utasító hangnem használata;
• a fentiekben leírt bármely magatartás ösztönzése vagy megtűrése a karok, intézetek, tanszékek vagy adminisztratív hivatalok vezetősége által;
• egy munkatárs tudományos nézeteinek, feltevéseinek, eredményeinek alaptalan hiteltelenítése;
• egy munkatárs szakmai felkészültségére, moralitására vagy magánéletére vonatkozó megjegyzések hallgatók előtt történő megfogalmazása;
• a hallgatók arra ösztönzése, hogy ne járjanak ellenszenvesnek érzett munkatárs óráira;
• munkatársat megcélzó alaptalan panaszok ismételt benyújtása vagy jelentések megfogalmazása;
• az oktatói vagy kutatói tevékenység során más munkatárs által közölt bizalmas információk (személyes adatok, élmények stb.) felhasználása;
• egy hallgató tanulmányi eredményeinek, szociális, egészségi helyzetének más hallgatóval történő megosztása.

22. cikk. A hallgatók vizsgáztatásának sajátos kérdésében a kollegialitás elve a hallgatók időben történő és részletes tájékoztatását jelenti a tárgy céljairól és követelményeiről, a vizsga típusáról és a vizsgaidőszakról.
Ennek értelmében:

• a tárgy oktatója minden szemeszter elején kiosztja vagy kifüggeszti a tárgyleírást minden előadás témájával, a kötelező és ajánlott szakirodalommal, valamint a vizsga menetének és a jegyadás kritériumainak a megjelölésével;
• az előadások és a szemináriumok minden olyan témát érintenek, amelyek a vizsgatételek között szerepelnek;
• a hallgatók ismereteinek ellenőrzése folyamatosan zajlik a félév folyamán és a vizsgaidőszakban. A félév közben tartott ismeretellenőrzésekről a szemeszter elején kell tájékoztatni a hallgatókat;
• a vizsga lejártával a vizsgajegyekkel legalább egy időben ki kell függeszteni a jegyadási rácsot is. A hallgató kérésére az oktató megmutatja a vizsgadolgozatot a hallgatónak, és magyarázatot fűz a dolgozatra adott osztályzathoz a kifüggesztett javítási kulcs tükrében.

 
Lojalitás

23. cikk Az egyetemmel szembeni lojalitás értelmében az egyetemi közösség minden tagjának kötelessége az egyetem érdekében tevékenykedni, elfogadni célkitűzéseit, stratégiáit és politikáját az egyetem küldetésének beteljesítése és versenyképességének növelése érdekében.
24. cikk A lojalitás elvének megszegését jelenti bármely alábbi eset:

• bármilyen olyan tevékenység, amely az egyetem törvényesen megszerzett vagyoni vagy nem vagyoni természetű jogainak elvesztéséhez vezethet;
• más egyetemeken vagy intézetekben kifejtett olyan oktatói vagy kutatói tevékenység, amely az egyetemen folyó munka számára konkurenciát terem;
• a hallgatók arra irányuló ösztönzése, hogy más egyetem vagy főiskola óráit látogassák az egyetemen szervezett előadások elhagyásával;
• az egyetemen kívül végzett olyan tevékenységek, amelyek jelentősen befolyásolják az oktatónak az oktatói tevékenységére és a kutatásra szánt idejét;
• az egyetem hitelének, arculatának és hírnevének megrongálására irányuló törekvés.
  

Felelősség

25. cikk Az egyetemi közösség minden tagja felelős a jelen szabályzatban foglaltak tiszteletben tartásáért.
Az egyetemi közösség minden tagjára nézve kötelező, hogy saját tetteinek következményeiért vagy kötelességeinek elmulasztásáért felelősséget vállaljon.
Jelen szabályzat rendelkezéseinek áthágása a Munkatörvénykönyv, a 128/1997-es törvény, valamint az egyetem belső szabályzatai által előírt büntetéseket vonja maga után.

Eljárási szabályok

26. cikk A jelen szabályzat előírásainak betartását felügyelő bizottság a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Szenátusa által létrehozott és ennek alárendelt Etikai Bizottság.
27. cikk Az Etikai Bizottságot a Szenátus nevezi ki mandátuma idejére, és a következő kilenc tagból áll:

• az oktatók négy képviselője az egyetem minden tagozatáról;
• a nem oktatói tevékenységet folytatók és kisegítő oktatói alkalmazottak két képviselője;
• a jogi hivatal vezetője;
• a hallgatók két képviselője.

Az egyetem főkancellárja részt vesz a Bizottság munkálataiban, és tanácsadó szavazattal rendelkezik.
A Bizottság a mandátum idejére szavazati többséggel elnököt választ magának.
A Bizottság titkári feladatait az Egyetem Főtitkársága látja el.
28. cikk Az Etikai Bizottság hatásköre:

• az egyetem Etikai Szabályzatának kidolgozása, módosítása és kiegészítése;
• az egyetemi etika áthágására vonatkozó bejelentések vizsgálata;
• az egyetem belső szabályainak etikai vonatkozásaival kapcsolatos véleményezések megfogalmazása;
• az Egyetem Szenátusának benyújtandó éves jelentések összeállítása.

29. cikk A Bizottságot bármely természetes személy, szerv vagy szervezet értesítheti írásban, ha az egyetemi közösség valamely tagja esetében az etikai szabályok áthágásáról értesült. A Bizottság hivatalból is kivizsgálást indíthat.
A bejelentésnek tartalmaznia kell a vádlott fél nevét, a bejelentő nevét, valamint az előbbinek felrótt cselekedeteket.
A bejelentéseket az egyetem iktató irodájába kell benyújtani, vagy a javaslatok és bejelentések számára kijelölt dobozokba kell bedobni.
A Bizottság dönthet arról, hogy figyelembe veszi-e a névtelen feljelentéseket.

30. cikk. Az egyetem vezetőségéhez tartozó bármely személynek, akihez bejelentés érkezik az etikai szabályok áthágásáról, kötelessége ezt kivizsgálás végett az Etikai Bizottság elé terjeszteni.
31. cikk A bejelentés tudomásul vételét követően a Bizottság beidézi kihallgatásra a bejelentést tett személyt vagy szervezet képviselőjét, valamint a megvádolt személyt.
A Bizottságnak jogában áll hivatalból vagy a felek kérésére kihallgatásra beidézni más személyeket is, akik a kivizsgálás kimenetele szempontjából fontos információkkal rendelkeznek. A személyek kérésére kilétüket nem teszik nyilvánossá.
A kihallgatások titkos gyűlésen zajlanak, a Bizottság tagjai pedig nem beszélhetnek a kihallgatások és a tanácskozások tartalmáról a végső jelentés összeállításáig.
32. cikk A kivizsgálások eredményét a Bizottság jelentésbe foglalja. Amennyiben a jelzett tények teljes egészében vagy részben igaznak bizonyulnak, a jelentést a javasolt meghozandó intézkedésekkel együtt továbbítják a Rektori Hivatalnak.
Amennyiben a jelzett tények nem bizonyulnak igaznak, a jelentést nem kell továbbítani. A jelentés másolatát – amennyiben az kérelmezi – eljuttathatják a vádlotthoz.
Mindkét esetben értesítik a bejelentő személyt a kivizsgálás eredményéről, valamint továbbítják neki a jelentés másolatát.

Záró és átmeneti rendelkezések
33. cikk Jelen szabályzat a Szenátusban történő megszavazása napján lép érvénybe. Ugyanezen a napon érvényüket vesztik a jelen szabályzatba foglaltaknak ellentmondó korábbi rendelkezések.