Az egyetem többnyelvű

Az egyetem - hivatalos diskurzusában - multikulturális felsőoktatási intézményként határozza meg magát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a román oktatókon kívül létezik egy magyar (illetve kisebb létszámban és szórványosan német) etnikumú tanári kar, amely magyar (szórványosan német) nyelven oktatja az utóbbi nyolc-tíz esztendőben növekedő létszámú hallgatót. Az egyetem így a három erdélyi történelmi nyelv szerint tanulmányi tagozatokra (tükörfordításban: tanulmányi vonalakra) oszlik: a román, magyar és német tagozatra. Ezek párhuzamosan működnek a meglevő, közös szervezeti keretekben (intézeti, tanszéki, kari, egyetemi szinten). A kisebbségi magyar és német tagozat oktatásszervezési önállósággal, valamint külön biztosított képviseleti joggal rendelkezik az egyetem vezetőtestületeiben. Legtöbb kar esetében a német tagozat csak az utóbbi lehetőséggel kívánt élni.

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem sajátossága, hogy 72 alapszakon és 31 mesterszakon a tannyelv, illetve az egyetemi szakmai kommunikáció nyelve a magyar. A német tagozat mintegy 300 hallgatóval 15 alapszakon és 7 mesterszakon működik. Az egyetem román részén mintegy 41.000 hallgató tanul, a magyar tagozatán pedig, a 2009–2010-es statisztikák szerint 7113. A román tagozaton tanul, saját választása alapján még további 1500 magyar nemzetiségű hallgató. Ezen az egyetemen képezik jelenleg a romániai magyar vagy német etnikumú egyetemisták több mint nyolcvan százalékát, tanítókat, tanárokat, újságírókat, a színészek és papok egy részét, társadalomkutatókat, pszichológusokat, szociológusokat, nyelvészeket és irodalmárokat, történészeket, régészeket, könyvtárosokat, vegyészmérnököket, közgazdászokat, geológusokat, kutató fizikusokat és mérnök fizikusokat, biológusokat, matematikusokat és informatikusokat, sőt ökológusokat, gyógytornászokat, hitoktatókat, filmes szakembereket stb. A szakdolgozat, illetve a magiszteri dolgozat nyelve szintén magyar, illetve német.

A magyar és román oktatók vezetői között az egyetem valódi multikulturális jellegének pontos definíciójában és megítélésében az utóbbi időben közeledtek az álláspontok, főleg miután a magyar tagozat oktatásszervezési önállósága növekedett, illetve bevezettek az egyetemen olyan választható tantárgyakat, amelyek a kisebbségek nyelvét  és kultúráját oktatják a román diákok számára is. A kisebbségi tagozatok státusa konszolidálódott, de még sok eltérés van a helyzetük megítélésében a többségi román, illetve a kisebbségi magyar tagozat között. A magyar tagozat jelenlegi szervezési státusa 1997–98-as szervezési tervek alapján létezik. A mostani szervezeti felépítést az egyetem 2003-as Chartája is szentesíti. Ebben a státusban az egyetem magyar része hangsúlyosabban jelenik meg a korábbi időszakhoz képest. Következésképp azóta használják a „magyar tagozat” kifejezést. (A román megfelelőjének tükörfordítása a „magyar vonal” lenne, kifejezendő, hogy a BBTE-n három nyelvi szálon, azaz vonalon folyik a képzés: román, magyar és német „vonalon”; a „vonal” szó a magyar nyelvérzéket zavarta, ezért a „tagozat” kifejezés honosodott meg, a magyar oktatók vezetőtanácsa erre szavazott). Ezen tagozatosítás nyomán alakult ki a magyar oktatók képviseleti és szervezeti státusa az intézet különböző szintjein, szentesítve a korábbi szokásjogot, miszerint a karokon egy dékánhelyettes, a rektori hivatalban két rektorhelyettes foglalhat el tisztséget - egyikük a magyar tagozatot vezető rektorhelyettes. Ebben az irányvonalban alakult ki magyar hallgatók képviselete is a különböző szintű tanácsokban, illetve az, hogy a kari titkári személyek között legalább egy magyar anyanyelvű. A magyar tagozat az oktatásszervezésben 2008 márciusa óta tulajdonképpen autonóm, és az önállóság lehetőségeivel az egyes magyar oktatói munkaközösségek saját belátásuk, helyi - kari és tanszéki szintű - politikájuk alapján élnek.